Ha megnyitod a szíved, az érzés rád talál

Nincs nyár strand, bulik, és fesztiválok közül! Megosztunk pár koncertélményt, mi merre jártunk! Elsőként Snakóczki Réka interjúját fogadjátok az Ivan & the Parazollal!

Sokadik alkalommal jártok már nálunk Egerben, hogy éreztétek ma itt magatokat?
Iván: Szerintem nagyon különleges ez a helyszín [Bolyki-völgy]. Gyakorlatilag az, hogy a fesztiválokhoz legjobban párosuló, alkoholos termékek előállításának helyszínén lehet tartani egy fesztivált, ráadásul egy ilyen festői környezetben, mit ez, zseniális ötlet és hatalmas nagy előny. Emlékszem, hogy amikor a Music Hungary-n felkértek, már akkor is csodáltam, hogy az akkor futó zenekarok, mint a Carbonfools vagy 30Y játszottak itt, és hogy az mennyire menő. Úgyhogy nagy öröm, hogy mi most itt játszhattunk, főleg itt a középső színpadon, az külön megtisztelő. Amikor a zenepavilonban játszottunk először Egerben, az a kötetlen és felszabadult érzés lett kicsit átöntve egy nagyobb fesztiválos hangulatba.

Ezzel úgy érted, hogy jól éreztétek magatokat?
Iván: Persze! Jó borok, szép környezet, hangulatos pincék, a falra vetített képek! Nagyon jól kitalálták. Jó ötlet az, hogy Egerbe hozták le a fesztivált és itt csináltak valami olyat, ami eddig nem nagyon volt jellemző egyrészt a térségre, másrészt a városra. Mert azért Egerben is rengeteg a diák, és egy ilyennel fel lehet húzni a térség zenei életét.

Amikor legutoljára beszélgettünk, akkor még éppen a 3. nagylemezetek megjelenése előtt álltatok. Azóta novemberben debütált a The All Right Nows. Tudnál erről néhány szóban mesélni?
Iván: Szerintem nagyon sikeresen telt az elmúlt félév. Jól fogadta a közönség a T.A.R.N. dalait. Nekünk le kellett azért természetesen tesztelnünk azt, hogy mi az, ami jól működik élőben, amit jól tudunk működtetni színpadon, és mi az, amit kevésbé. Ez hát a válasz arra a kérdésre, amit nagyon gyakran megkapunk, hogy ezt vagy ezt a dalt miért nem játszuk olyan gyakran. Szerintem ez az idő pont elég volt arra, hogy a mostani fesztiválszezonnak úgy menjünk neki, hogy már biztos setlist van kialakítva, amivel ki tudjuk elégíteni a sajátunk, illetve a közönség igényeit is.

A lemez stúdiómunkájáról mit lehet tudni? Hogy zajlik a felvétel nálatok?
Iván: A második lemezhez hasonlóan, ezt is a SuperSize stúdióban vettük fel. Egy nagyon nagy különbség volt, mégpedig az, hogy fókuszáltunk arra, hogy analóg technikával vegyünk fel mindent a hangzás érdekében. Elmondható, hogy majdnem teljes mértékben analóg a hanganyag. Ez azt jelenti, hogy minden sávot szalagra rögzítettünk, aztán úgy lett visszajátszva digitális formára. Ugyanúgy a mastereléshez is ezt használtuk. Gyakorlatilag a lemez munkálatai Bex – Beke István billentyűsünk – által koordinálva történtek. Szerintem egy olyan anyag született meg, ami nem csak a dalok, hanem a hangzás tekintetében is olyan, amit mi már nagyon rég óta vártunk. Végre egy olyan anyagot tettünk le az asztalra, ami nem csak jó dalokból áll, amik csak közepesen szólnak, hanem jók a dalok és jól is szólnak. Szerintünk. Aztán majd a közönség eldönti.

Idén tavasszal többek közt külföldön is jártatok a zenekarral. Hogy adódott ez a lehetőség, mely országokban jártatok?
Iván: Szerencsés ez a helyzet, hogy dolgozhatunk azon és célunknak tekintjük, hogy a zenénket megmutassuk a világ más tájain is, akárcsak mondjuk Európát véve. Ennek a munkának köszönhetően, jövő héten például Pozsonyba megyünk. Játszottunk nem is olyan régen Portugáliában, de a németeknél, hollandoknál is voltak koncertek. Szépen lassan építjük fel azt a lehetetlennek tűnő utat, hogy igenis legyenek – ne csak mi, más zenekarok is dolgoznak ezen – magyar könnyűzenészek Európa, vagy akár világ szintűen ismertek és elismertek. Nagyon sokan érdemesek arra, hogy előadják a zenéjüket Magyarországon kívül is. Ennek csupán az az értelme, hogy így nagyobb célokat lehet kitűzni, ami mozgásban tartja a zenekarokat és fejlődésre, építkezésre késztet. Ez nem Magyarország elhagyását jelenti, hanem a kettőnek, az itthoni és külföldi karriernek az összehangolását.

A közönséget tekintve, hogy fogadtak ott titeket? Milyen volt a hangulat az itthoni véleményekhez képest?
Iván: Jól! Jól, csak teljesen változó. El lehet mondani, hogy milyenek a különböző népek. A holland közönség például visszafogottabb. Jellemző rájuk, hogy még az előzenekart is végigállják és teljes erőbedobással ott vannak, de mondjuk a számok között a taps után, síri csöndben megvárják, hogy mi következik. Ehhez képest az amerikaiak, ahogy én tapasztaltam, nagyon befogadóak és tényleg, hátradőlnek és azzal a kijelentéssel mennek ki a koncertre, hogy: „szórakoztass!” A magyar közönséggel természetesen csak elfogultak lehetünk. Nagyon hűségesek, hatalmasat buliznak ránk, teljes őrület a számok alatt. Ez abszolút adott, jó ezt megtapasztalni. Úgy érezem a zenekarnak is fontos az, hogy kitapasztaljuk, hogy egy-egy idegen környezet hogyan reagál ránk, ezáltal mi is rengeteget tanulhatunk.

Az előbb is említettél már más magyar könnyűzenészeket. Sokszor felmerül az a kérdés is veletek kapcsolatban, hogy mely előadók inspirálnak titeket, de kortárs előadókat sosem emeltek ki, pedig én kíváncsi lennék!
Iván: Ha az én kedvenceimet nézzük, akkor kiemelek hármat. Blahalouisiana, Fran Palermo, Middlemist Red. Én úgy gondolom. ha ezek közül, bármelyik zenekart beteszed, bármelyik fesztivál bármelyik színpadára, az működni fog. Jó dalokat írnak, van színpadi megjelenésük, van ez egészben egy bizonyos töltet, amitől az egész behúz téged. Innentől kezdve, nem értem, hogy miért kéne csak belföldön, határokon belül játszani. Szerintem a mi generációnk olyan, hogy megtartva a magyarságunkat, nekünk az is fontos, hogy ezt megmutassuk másoknak is, hogy itt mennyire jó dolgok történnek. Balháék is például úgy, mint mi, mennek jövő héten Pozsonyba, aztán majd Ausztriába is. Szerintem ez fontos és én nagyon remélem, hogy bekövetkezik az a várva várt lépés, hogy jó pár zenekar mer áttörni és megmutatja, hogy miért vagyunk mi Kodály meg Bartók népe.

A magyar közönség sem panaszkodhat azért, ha jól tudom, készültök valamivel a közeljövőben…
Iván: Érkezik június végén egy EP videó, ami magyar nyelven szól majd. Tartalmazza az Illés együttes ’Add a kezed’ feldolgozását, a ’Ha megnyitod a szíved’ című ’Love is like…’ Bródy féle átiratot, meg egy új, saját számunkat, aminek az a címe, hogy ’Dobd ki’. Ebből csináltunk egy elég menő EP videót, amit Damokos Attila rendezett és Nagy Marcell fotózott. Tizenöt perces lesz, úgyhogy mindenki nagyon készüljön, mert ez korszakos műnek ígérkezik!

Interjú és fotók: Snakóczki Réka

Please follow and like us:

Comments

comments