Az emlék, ami elkísér

Hosszú út van a most érettségi előtt álló diákok mögött. Megannyi élmény, emlék, tapasztalat; s az érzés, hogy pár nap múlva véget ér egy szakasz az életükben, s valami teljesen új kezdődik – egy jól megérdemelt nyári szünet után! Tóth Petra foglalja össze ezt a négy évet, osztálya szemszögéből, de az egész évfolyam nevében búcsúzva társaitól s tanáraitól.

Augusztusban még mindenki javában pihent, amikor mi már felsorakoztunk kis kilencedikesként a sulink előtt. Senki sem ismerte a másikat, viszont a buszon valahogy már rögtön jóban is lettünk, és ez az összetartozás két nap alatt gyorsan összehozott minket. Az avatások sora véget nem akart érni, persze mindegyiket könnyű szerrel legyőztük. A liszt, tojás, hagyma próbája után volt hajnali futás, énekelve, hogy „süss fel nap, fényes nap, a táborban a gólyák megfagynak”. Már akkor tudtuk, hogy az osztályunk jó csapat lesz, mikor holtversenyben majdnem megnyertük a gólyatábort. Ez az élmény négy éven át elkísért minket. Az évek folyamán a kötelék egyre szorosabbra fonódott, egyre jobban dolgoztunk együtt.

Kilencedikben még úgy gondoltuk, hogy milyen jó a végzősöknek, ők már nagyok, okosak, tapasztaltak; mi pedig még csak pici gólyák voltunk. Most pedig már örömmel visszamennénk, az érettségire se gondolva, felhőtlenül. Bárcsak visszamehetnénk!

Tizedikben is megmutathattuk, mennyi mindenre vagyunk még képesek. A farsangi bálon megtanultunk összhangban együttműködni, ahogy hétről hétre, botladozva tanultuk be a koreográfiát. Végül hatalmas siker közepette mutattuk be a táncunk, hiba nélkül.

Tizenegyedikben, hatalmas készülődések közepette, összehoztunk a többi osztállyal együtt egy fergeteges diáknapot. A mi témánk Hawaii volt. Filmforgatások, plakátok festése, beszédek, programok, és persze az elmaradhatatlan tánc, amelyeket össze kellett állítanunk. Ezek persze semmivel sem könnyítették meg a dolgunk az órákra való készülődésben. Ráadásul a versengés miatt folyamatosak voltak a rivalizálások, de ezeket sikerült elsimítani. A kitartó munkánk gyümölcse, hogy megnyertük a diáknapot, melyet hatalmas ujjongással és sírással fogadtunk.

Végül, mint minden tizenkettedikes, egy utolsó nagy lazítással az olasz parton napozva és a gombavatóval zártuk le utolsó évünket. Az olasz út egy utolsó együtt töltött felejthetetlen kaland és pihenés volt egyszerre. Napozás, városnézés, jó hangulat, az elmaradhatatlan röplabda-verseny: tanáraink a diákjaik ellen. Végül a gombavatónk következett, melyen osztályfőnökeink könnyezve ugyan, de büszkén tűzték fel ránk a gombunkat. Persze itt sem maradhatott el az osztályok tánca, amivel jól elszórakoztattuk mind a vendégeinket, mind a tanárainkat.

Jó tanácsaikkal felvértezve pedig éppen most indulunk az írásbeli utána végső, szóbeli érettségire.

Visszagondolva, most is elérzékenyülök. Milyen jó lenne mindezt újraélni, ismét, a többiekkel. Ezalatt a négy év alatt pedig nem csak osztály, hanem egységes közösség is lettünk. Fáj, hogy most pedig búcsúznunk kell, nem csak egymástól, de tanárainktól, barátainktól, és ettől a fantasztikus négy évtől.

Tanáraink már felkészítettek minket, már csak rajtunk áll minden. Mindenkinek sok sikert az érettségihez, a többieknek pedig kitartást, nekik még messze van a vég hajrá.

Tóth Petra

Please follow and like us:

Comments

comments