Az ember a színes szélesvásznú álomkabát mögött – interjú Török Tamással

A színházkedvelők számára ismerősen csenghetnek például a Charley nénje dalai, vagy a József és a színes szélesvásznú álomkabát emlékezetes pillanatai is mély nyomot hagyhattak. Ez velünk sincs másképp, és volt szerencsénk beszélgetni Török Tamással, akivel az egri színpadon Charley és József szerepében is találkozhattak a nézők.

Edina: Mi inspirált arra, hogy a színészetet válaszd?

Tomi: Nekem nem volt szándékomban az, hogy színész legyek. Gyakorlatilag öt éve foglalkozom ezzel. Hobbi szinten jártam énektanárokhoz, Bornemissza Mária és Bornemissza Géza jazz zenészekhez. A színészet úgy jött az életembe, hogy pécsi vagyok eredetileg, és ott sétáltam a sportcsarnoknál… Volt ott egy nagy plakát, amire az volt írva, hogy a Madách Színház zenés-színész képzést indít a stúdióján belül. Megnéztem a honlapjukat, hogy kicsit bővebben is lássam, hogy ez mit jelent. Ez volt januárban, februárra pedig ki volt írva a felvételi. 10 vers, 10 monológ meg 8 dal. A dalokkal nem volt gond, de őszinte leszek: nem szerettem sohasem a kötelezőket megtanulni, így prózai anyagom gyakorlatilag nem volt. Esélytelennek tartottam, hogy én ezt megcsináljam, de azért motoszkált a fejemben. Február közepén megint megnéztem, hogy mi a helyzet, miről maradtam le. Kiderült, hogy eltolták és április végén van a felvételi. Gondoltam, hogy meg kell próbálni, lesz, ami lesz. Összegyűjtöttem a prózai anyagot is, aztán elmentem a felvételire. Két nap volt: az első nap tánc, a második nap vers, monológ, éneklés. A Jekyll és Hyde-ból énekeltem az Átváltozás részt. Az gyakorlatilag egy darab részlet, van benne próza, ének, játék lehetősége. Felvettek, és ott töltöttem 3 igazán remek évet. Néha még visszasírom. Most két és fél éve vagyok a pályán. Ez a harmadik évadom szabadúszóként. Játszottam a Győri Nemzeti Színházban, a tatabányai Jászai Mari Színházban, és most végül is úgy néz ki, Egerben otthonomra leltem.

Andi: Mi vonzott téged Egerbe, ebbe a színházba? Látsz szembetűnő különbséget az eddigiek és az egri Gárdonyi Géza Színház között?

Tomi: Az, hogy hívtak. Ha van különbség, akkor azok technikai dolgok. A győri színpad például ormótlan nagy. Ott minden megalomán, hatalmas a díszlet, hatalmas az emberállomány, a Jézus Krisztus szupersztárban, vagy a Sakkban a színpadon több mint 40 ember játszott, plusz közel 40 fős zenekar volt. Technikai szempontból vannak különbségek. Más szempontból nincs. Mindenki mindenhol arra törekszik, hogy minél jobbat alkosson.

Edina: Milyen érzés volt számodra egy új színtársulatba belecsöppenni?

Tomi: Ez mindig fura, főleg azért, mert magamról azt gondolom, hogy nem vagyok annyira szociális ember. Nehezen nyílok meg, de most azt érzem, helyben vagyok. Nem éreztem még magam ennyire jól máshol, mint itt.

Andi: Eddig ugye Charley és József szerepében láthattunk itt Egerben. Mesélnél ezekről a karakterekről?

Tomi: A József egy abszolút főszerep, sőt címszerep. A rendezővel beszéltük, hogy József nem egy klasszikus hős, ami nekem kapóra jön, mivel én sem az a karakter vagyok. Érdekes, hogy itthon a rendezőknek nem is az a „görög hérosz” jut eszükbe róla, mint külföldi kollégáiknak, hiszen az első bemutatón Paudits Béla volt József. Úgy hallottam, nagyon érdekes és groteszk volt az egész, de ez sokkal érdekesebb így, mint mikor abból áll a karakter, hogy bejön a szépfiú, szépen énekel, és ennyi. Szerintem hitelességet ad a karakternek, ha nem úgy képzeljük el, hogy ő az érinthetetlen hérosz, aki előtt mindenki leborul, hanem egy hús-vér ember a maga hibáival. Hiszen hiba az, hogy a testvérek orra alá dörgöli az álmait. Nyilván megvannak azok a jelenetek, amikben pengeélen táncolok, nem szabad átesni a ló túloldalára – sem az említett jelenetnél, sem a végén. Túl a huszadik előadáson, azt gondolom, hogy rengeteget ment előre, formálódott az az ember, aki József bennem.

Charley egy érdekes feladat, mindig ketten vagyunk Gergővel, és mindketten eléggé alfák vagyunk alaphelyzetben, de itt most az a szituáció, hogy Jack (Káli Gergely) az agy, a történések beindítója, én csak az alaphelyzetet szolgáltatom azzal, hogy nekem van a néném. Leginkább sodródom az árral, követem Jacket, közben pedig végtelenül szerelmes vagyok. Egyébként pedig egy vidám egyetemista srác.

Andi: Melyik karaktered állt hozzád legközelebb eddig?

Tomi: Erre a válasz az, hogy semelyik. Még. Igazán közel még egyik sem. Nyilván mindegyikben benne vagyok én magam bizonyos mértékig, de ezzel vigyázni kell, mert aki túl sokat rak magából a karaktereibe, az egy idő után ugyanolyan lesz. Engem ilyen „vád” még nem ért hála Istennek.

Andi: Van elképzelésed, hogy melyik lenne az? Van esetleg álomszereped?

Tomi: Van persze, több is. Hogy személyiségben azok mennyire állnak hozzám közel, az megint más kérdés. Amit nagyon szeretnék az a Jézus Krisztus szupersztár címszerepe. Ami pedig talán a legközelebb állna hozzám, az a Fantom. Egyébként rengeteg szerep van, aminek örülnék, ha megtalálna (Vronszkij, Che Guevara, A Halál, az Amadeus Mozartja) – de ez a kettő, ami a ’non plus ultra’. Stephen Sondheimnek van több olyan musicalje, amiben nagyon szívesen játszanék, csak félek, azokat Magyarországon sosem fogják bemutatni, mert nem túl népszerű valamiért hazánkban, pedig zene és szöveg közel tökéletes találkozásai a művei, rendkívüli érzelmekkel.

Edina: Hogyan készülsz fel a szerepeidre?

Tomi: Előadás előtt, ha hétkor van, akkor én itt vagyok fél hatkor. Ilyenkor felveszem a jelmezem egy részét, általában a nadrágot és a cipőt, majd bemelegítek, formába hozom magamat fizikailag, légző gyakorlatokat végzek, majd utána skálázom illetve „bebeszélem” magamat. Ez nálam olyan 30-35 percet tesz ki. De fontos az adott előadás. A Józsefnél például teljesen másképp éneklek be, mint a Charley előtt, mert a Charleyban inkább azt a regiszterét használom a hangomnak, amin beszélek, míg Józsefként tenor fekvésben kell énekelnem, baritonként. A Józsefre egész nyáron készültem, amikor elkezdtük augusztus végén a próbákat, addigra én már „beültettem” a szerepet a torkomba. Most a Charleynál ilyen helyzet nem volt, itt egyrészt nekem is teljesen új volt minden, tényleg a nulláról tanultam meg, ez megint más szituáció volt. De például, ha most tudnám, hogy szeptemberben Jézus Krisztus szupersztárt játszunk, és én vagyok Jézus, akkor biztos, hogy már most elkezdenék rá készülni.

Andi: Lehet már tudni, hogy legközelebb melyik darabban fogunk veled találkozni?

Tomi: Egyelőre a Charleyban meg a Józsefben. Ebben az évadban, jelenlegi tudásom szerint másban nem játszom itt. A jövő évadot meg még nem tudom, az majd kiderül.

Edina: Milyen érzéssel tölt el az, amikor egy-egy előadás végén a közönség vastapssal búcsúzik tőletek?

Tomi: Az nagyon jó érzés. A Józsefnél például imádom a gyerekbérleteket. Olyanok, mint a vulkán, még nincsenek megtanítva arra, hogy hogyan kell tapsolni, még teljesen őszinte, amit reagálnak, és mindig nagy a kitörés. Hatalmas taps, sikongatások. Ez tart tőlük kb. 3-5 másodpercig, de az nagyon értékes és felemelő.

Interjú: Princz Andrea, Fazekas Edina
Fotók és videók: Gárdonyi Géza Színház

Please follow and like us:

Comments

comments