Lélektavasz – Cséke Brigitta versei

Mint palackba zárt érzések, hosszú út után partot érve, édes-keserűen, izgalmasan, őszintén – bontsátok ti is így ki Cséke Brigitta szövegeinek világát!

Pillanat

Szürke tükrödből nézek most magamra,
mosolyom mélykékre festi az egét.
Ölelve, nevetve, szeretve, szaladva
csókoljuk le az ősz összes falevelét.

border-circle-star-sutolsó vers Amúzsához

Kétes létét ócsárolva,
szívem alól felderengve
emléked vár ácsorogva,
selyemsállal áttekerve.

Bordófényű felejtésből
kivillan két hideg szem,
s e legteltebb ürességből
olvasni nem igyekszem,
olvasok egy régi könyvből,
miben csillog az üresség,
s ha Téged nem is látlak többször,
látom legszebb emlékét
e tisztalelkű ártalomnak
a gyönyörben elmerengve,
s ha álmodban átkarollak,
felébred az elme, rengve.

border-circle-star-sSzoba

Eltitkolt üresség,
szürke fejhangok,
lepedőbe tekert
vérző harangok,
keserű jókedv
lüktető halánték,
halálra váró
bontatlan ajándék.

border-circle-star-sLakótársak

Beköltözik a bú a rózsaszín szobába,
míg a remény az erkélyen galambot etet,
feketébe öltözik minden gyermek álma,
a lét az irigységnek vállat vereget.

border-circle-star-sl2

Hajamban hóvirág,
mellemen kopoltyú,
több, mint egy év után
nem talál a varjú,
ágyam aludni vár,
nyílik a képzelet,
mint ahogy hajdanán
nyíltak a vérerek,
s most nyílik sok virág
létünknek s álmunknak,
képzeltnek titulált
gejl valóságunknak.

 

Please follow and like us:

Comments

comments