Elhisszük, hogy mi vagyunk a főzenekar – AWS interjú

Nemrég hallhattuk és láthattuk az AWS zenekart Egerben, és most újra találkozhattunk velük a Burnout és a Depresszió zenekar társaságában. A Gödör Klubban megrendezésre kerülő koncert előtt volt alkalmam beszélgetni Siklósi Örssel és Brucker Bencével, többek között a mostani turnéról és az eddigi egri bulikról is.

 Milyen érzés újra Egerben lenni?

Bence: Egy biztos, hogy nagyon szép a város, nagyon szeretjük. Sajnos most úgy néz ki, hogy nem lesz időnk járni egy kört, pedig azt szerettünk volna, csak jó szokásunkhoz híven elkéstünk. De nagyon szeretünk ide járni.

Örs: Ezen a nyáron volt egy fura élményünk, mikor részt vettünk az Éter tehetségkutatón. Már nagyon rég nem tehetségkutatóztunk, és most valamiért gondoltunk egyet, hogy megpróbáljuk, mert lehetett rajta Szigetes fellépést is nyerni, és ez nagyon kecsegtetőnek tűnt. És nem csak a verpeléti borok finomak, hanem az összes Heves megyei bor, úgyhogy végigkóstoltuk a Bolyki Pincészet összes finom borát, és a vége az lett, hogy Ronit ketten cipeltük Bruckival, és azt üvöltözte, hogy ő Vágó István. Aztán másnap reggel annyira nem volt jó színpadra állni… (nevet)

Bence: Másnap játszottunk reggel 10-től – amikor nagyrészt még aludni szoktunk -, és a szervezetünk is nagyon érdekesen reagált a bevitt alkoholmennyiségre. Ugye reggel énekelni már önmagában egy elég nagy hőstett, ráadásul úgy, hogy még az előző este akkor ért véget.

Milyennek érzitek eddig a mostani turnét?

Örs: Nagyon jó! Eddig nagy zenekarokkal játszottunk, most is például a Depresszióval. Előzenekari státuszban jártuk az országot, de most életünkben először úgy érezzük, mintha az emberek miattunk is jönnének, és nagyon jól sikerülnek a bulik.

Bence: Most már olyan hangulat van a koncerteken, hogy el tudjuk hinni arra a 40 percre, amíg mi vagyunk a színpadon, hogy mi vagyunk a főzenekar.

Örs: …És ez nagyon jóleső érzés! Úgyhogy reméljük, hogy a majd tavasszal induló, az Apey and the Pea-vel történő közös turnénkon kiderül, mit sikerült ez alatt a pár év alatt összeszednünk. Ez lesz az első olyan turnénk, hogy velünk egyenrangú zenekarral járjuk az országot, úgyhogy nagyon izgalmas lesz.

Hogy néz ki egy turné a háttérből?

Örs: Ez nagyon vicces: megérkezünk, általában késve…

Bence: …Kezdjük onnan, hogy elindulunk. Mert mindig az a legproblémásabb dolog, ugyanis mindenki dolgozik, éppen ezért a pénteki indulást is úgy kell összeszervezni, hogy megfeleljen.

Örs: Meg nagyon fontos, hogy kedves barátokkal utazhatunk együtt. Ilyen például Ervin, a sofőrünk, aki mindig elvisel minket, meg ilyen még Ádám, aki már turnémenedzseri státuszba lépett, és mindig ő szokta megírni, hogy hánykor és hol találkozunk, és ahhoz kell mindenkinek tartania kell magát. Ugyancsak kellemetlen, de az a szerep Ádámnak is kijut: ő mondja meg, mikor indulunk vissza. Ő szed össze minket, neki kell vitatkoznia velünk, ha mi még maradnánk. De visszatérve a kérdésedre: elindulunk, megérkezünk a helyszínre, kipakolás, minden cuccot berakunk, felállítjuk a színpadot, beállunk, utána még általában el szoktunk menni sétálni egy kicsit a városba, ha van idő. Ha nincs, akkor hátul sörözünk és bemelegítünk a bulira. Utána lenyomjuk a koncertet és meghallgatjuk a következő zenekarokat.

Nyáron felléptetek a Papa Roach előtt, milyen élmény volt ez számotokra?

Bence: Úgy volt a sztori, hogy a Hammer – a kiadónk – kirakta, hogy lesz Papa Roach koncert, és abban a pillanatban hívtam Kristófot, aki a koncertet szervezte, hogy nekünk soha nem lesz jobb alkalom, hogy berakjon minket egy zenekar elé, mint most a Papa Roachon! Úgy néz ki, hogy ezzel meg is győztem, mert aztán mi játszottunk előttük, na meg a Sunset. Nagyon jó élmény volt! Ugyan nem volt óriási haverkodás a zenekarral, de azért Jacoby-t el tudtuk kapni egy tizedmásodpercre, és szólt nekünk pár kedves szót a koncertről. Nagyon jól éreztük magunkat, nagyon jó érzés volt 3000 embernek játszani. Nem az történt, hogy odamentünk és csak néztek ránk nagy boci szemekkel, hogy kik vagyunk, hanem rendesen élték ugyanúgy a bulit. Ott is elhittük egy pár percre, hogy mi vagyunk a főzenekar. De hozzáteszem, nem is léptünk föl eddig külföldi zenekar előtt. Egyszer játszottunk volna 2008-ban a Killswitch Engage előtt, csak aztán az a koncert elmaradt. Lehet, hogy az egy isteni közbenjárásnak volt köszönhető, mert akkor még nem voltunk annyira jók, még annyira sem, mint most.

Örs: …Fogalmazzunk úgy, hogy borzalmasan játszottunk 2008-ban.

Bence: De ez most nagyon jól jött ki stílusban is, passzolt a két zenekar, pont nem volt előtte-utána koncertünk, úgyhogy ennek tényleg így kellett lennie.

AWSband2013
AWS (Kép: rockstation.blog)

Milyen érzés az, hogy a rajongóitok szinte már helyettetek éneklik a dalaitokat?

Örs: Én nem tudom, hogy Bencét ez hogy érinti, de hát nekem… Figyelj, én nem vagyok egy szentimentális ember, és a barátaim tudják a legjobban, hogy fukarkodni szoktam inkább a dicsérettel, de hát az borzasztóan jó érzés, hogy megírsz valamit, amire te azt gondolod, hogy jó, és aztán kiderül róla, hogy más is azt gondolja, hogy jó. Én 12 éves koromban nem gondoltam volna, mikor elkezdtem zenélni, hogy ez megtörténhet velem, hogy majd éneklik a dalszövegeket. Egy-egy koncert annyira fel tud gurítani a lejtő mélyéről, hogy szavakba nem tudom önteni.

Bence: Ez újra és újra hatványozódik. Már nem tudjuk szavakkal hova leírni, mert már nagyon közhelyesen hangzik így is…

Örs: Ami a legjobb ebben a „turnézósdiban”, hogy minden koncert után együtt tudunk bulizni és hülyéskedni a rajongókkal. Mindig azzal a hasonlattal élek, hogy tök jó érzés az, hogy lent rekedek az ország bármely részében, és biztos tudok már valahol aludni, mert mindenhol van valami haverom, akit a zenekarnak köszönhetően ismertem meg. Tehát ha már valamiért, akkor ezért megérte zenélnünk.

Volt már olyan, hogy egy dalotokat az egyik rajongótok ihletett meg?

Örs: Volt! Egy nagyon kedves barátunkról szól, akiről azt kell tudni, hogy ő és a barátnője különböző vallásból jönnek, és ebből adódóan nagyon sok problémával kell szembenézniük. Olyanokkal, amiket el sem tudnátok képzelni. Erről szól az Égésföld című dal. De például a legelső dalunkat, és a hozzá tartozó dalszöveget Brucki arról írta, hogy nekem egy lánnyal nem működött a románc… hehe, régi szép idők, amikor még Bence is próbálkozott az egyenjogúságáért a dalszövegírásban.

Nemrég jött ki legújabb klipetek „Te is félsz” címen: mit kell erről tudnunk?

Örs: Maga a szöveg a félelemről szól, ahogy a címe is mutatja. Feldolgozza azokat az érzéseket, azokat a problémákat, amik az emberben félelmet gerjesztenek. A videóban a PUR E-s barátaink tökéletesen megjelenítették azt, amire gondoltunk: Egy híradót akartunk forgatni, állásfoglalás nélkül. Be akartuk mutatni, hogy mi a helyzet ma Magyarországon, érintve az ostoba celebeket, a környezetünk lerombolását, és a politika irányváltozásait. Megpróbáltuk úgy ellenpéldaként felhozni és bemutatni a múltat, hogy összevethessük a jelennel. Be akartuk mutatni, hogy ’56-ban voltak, akik tényleg tettek valamit azért, hogy az ország jó irányba menjen. Minőségi és erkölcsi csődben vagyunk, főleg azért, mert olyan embereket bálványozunk és istenítünk, akiknek legjobb esetben egy elmegyógyintézetben kéne lenniük, nem a tévében.

Miért ehhez a dalhoz készült a klip?

Bence: Ennek elég egyszerű oka volt: ez a dal volt készen. Épp dolgozunk a harmadik nagylemezünkön és ez a dal állt végleges formájában.

Milyen terveitek vannak a jövőre nézve?

Örs: Tavasszal az Apey and the Pea és a Godknows zenekarokkal fogunk turnézni, és addig össze akarjuk rántani a nagylemezt. Sajnos tudja mindenki, hogy 2015-ben elég nehéz metál zenekarként működni, de minden platformot és lehetőséget megpróbálunk megragadni, hogy minél több emberhez eljuthasson az üzenet meg a zene.

Köszönjük az interjút! Kövessétek a zenekart: https://www.facebook.com/awsofficial

Interjú: Fazekas Edina
(Borítókép: hammerworld.hu)

12421648_936801029745329_1903042239_n
Fazekas Edina és az AWS zenekar
Please follow and like us:

Comments

comments